„Amíg nem táncolod, nem tudod, mi lehet annyira vonzó a tangóban, hogy nincs belőle kiút, aztán elkezded és rádöbbensz. A tangó tulajdonképpen egy mély meditáció, befelé fordulás. Ráadásul nincs olyan mozdulat, amit nem a férfi vezet” – ezekkel a szavakkal vágott neki Kulik Johanna az argentin tánc magyarázatának. Mi is a tangó?

 

- Életforma. A sportok közül leginkább a jógához tudnám hasonlítani.

- Kívülről a jóga nem egy lebilincselő műfaj.

- Aki tangózik, majdhogynem transzállapotban van, teljesen kizárja a külvilágot – a nézők ehhez a mélységhez vonzódnak. Amikor Josippal táncolunk, nem tudjuk, hogyan reagál a közönség. A tangó egészen más, mint a többi társastánc. Itt nincsenek előírások, nincsenek kötött koreográfiák és nincs kokettálás a nézőkkel. Épp most csináltak egy kutatást, amiben a különböző táncok stresszoldó hatását vizsgálták, és kiderült, a tangó oldja leginkább a feszültséget.

- Amikor nézem, elcsodálkozom, milyen lassan történik minden mozdulat. Amikor viszont felidézek egy tangózó párt, épp a dinamika és a lendület jut eszembe.

- Ki kell várni a mozdulatok idejét. A férfi elkezdi, a nő befejezi, nem szaladhatsz elé. Olyan ez, mint ló és lovasa. Nem vághatsz a ló elé. A tangóra meg kell érni. De ezzel nem azt mondom, hogy csak megszokott partnerrel táncolhatsz, egy vadidegennel is "létrejön".

- Te mégis tíz éve táncolsz együtt Josippal (Josip Bartulovic- a szerk.). Nincs bennetek unalom? Nem feszélyez, hogy mindent tudtok egymásról?

- Tíz éve táncolunk, de csak egy éve igazán jó együtt. Egy éve tudjuk, hogy mindketten ugyanazt akarjuk. Én közben megszültem harmadik lányomat, Josip pedig a második feleségével és pici gyerekükkel egy időre Argentínába költözött. Azt sem tudtam, visszajönnek-e. Benne volt a kalapban, hogy ott telepednek le végül.

- Mennyi idő maradt ki a terhesség alatt?

- Hat hónapos terhesen még táncoltam.

- Ugyanazt a koreográfiát? Ugyanazokban a ruhákban?

- Hát igen (Nevet.) A régi ruháimban, bár nem cipzáraztam őket össze hátul, csak rákaptam egy pelerint. Emlékszem, az egyik show után Csisztu Zsuzsával öltöztünk együtt, aki döbbenten kérdezte, hogy én tényleg gyereket várok-e. A show alatt nem vette észre. Aztán két hetes volt a kicsi, mikor ismét felléptem.

- Hogy fogytál le ennyi idő alatt?

- Vigyáztam.

- Koplaltál?

- Nem, tényleg csak vigyáztam. Odafigyelés kérdése az egész. Meg persze elszántságé. De a gyereken is látszik, hogy az anyatejjel szívta magába a táncot. 7 évesen már tangózik. Amikor 5 évesen odajött, hogy ezt szeretné, nem vettem komolyan, aztán 6 évesen megismételte és arra kért, találjak neki párt. Találtam.

- A nagyobbak?

- 18 és 14 évesek. Nekik még a kicsi születése előtt azt mondtam, még ne kezdjék el, mert a tangóhoz érettség kell. Így ők is táncolnak, csak nem tangót. A kicsiben megvan a „tangó-érzés”. Ezt nem lehet „csak” megtanulni és lejárni. Ezt át kell élni. Egyébként a keddi előadás egyik meglepetése éppen ő és a párja lesznek.

- A másik?

- Azt nem mondhatom el...Na jó. Egy argentin néptáncos pár extatikus tánca boleóval, egy furcsa marhaölő eszközzel.

- Visszatérve a párodhoz és a tíz évhez...

- Igen. Sok feszültség volt köztünk, mindig egymást okoltuk, ha valami nem sikerült. Aztán minketten táncolgattunk másokkal is, de útközben rájöttünk, hogy egymásnak vagyunk a legjobbak. Nagyon erős a kisugárzásom, olyan férfi kell, akit nem lehet zsebre vágni. Hát Josipot nem lehet.

- Ebből szerelemnek kellett volna lennie, nem? Szenvedély, tangó, együtt töltöttétek a fél életeteket. Mi kell még?

- Ha annyit veszekszel a másikkal, mint mi, ez nem fordulhat elő. Mi sokszor tényleg gyűlöltük egymást. Mentem úgy ki előadásra, hogy nem tudtam, mi fog történni, előtte ugyanis nem beszéltünk egymással. A színpadon pedig jött a szenvedély – hogy ez most gyűlölet vagy szerelem, csak mi tudtuk. Emberileg mindenkivel jobban kijöttem, mint vele.

- Ennyire hasonlóak vagytok?

- Valószínűleg igen. Ugyanazt akarjuk, csak másképp mondjuk el. Most már udvariasabban vitatkozunk. Már elhisszük egymásnak, hogy jót akar a másik is. Péter, a kedvesem azon szokott nevetni, hogy összekapunk akkor is, ha nem tér el a véleményünk.

- A férjed nem táncol, ugye?

- A kedvesem, Péter, táncol. Most is feltűnik a darabban, ő lesz a pincér. A férjemmel elváltunk, 23 év után. A harmonikus család, amivel tele van a net, már a múltté. De ma már vállalom. Csak keveseknek mondtam el eddig.

- Ez a megnyugvás időszaka?

- Inkább az előremenetelé. Josippal rengeteget fejlődtünk, most, hogy már nincs min vitatkozni tudunk másokkal együtt dolgozni. Ezért alakult úgy a Tango Latino-show, ahogy (február 10-én volt a premier előadás -a szerk.). A másik két pár is profi táncos, Váradi Martina és Andrea Silvestri ötödször lettek magyar bajnokok a hétvégén, és Lambodi Anna Yumane és Alexis Fernandez is zseniálisak. De egyikőjük sem tangótáncos, Martina ls Andrea jártak hozzánk tanulni – innen is ered a közös show ötlete. Nagyon jó így. Amikor öltözünk, tudjuk, hogy a színpadon profi előadás zajlik. Egyébként ehhez kellett hozzászokniuk, az öltözéshez. Nekünk sokkal nagyon színpadi tapasztalatunk volt.

 - Milyenek a ruhák?

 - Gyönyörűek. És ezen a fronton is lesz meglepetés, de azt már tényleg nem árulom el. Csak annyit, hogy a legidősebb lányommal, aki mindig nagyon kritikus, a premier után hajnalig beszélgettünk az előadásról El volt ragadtatva.

 - Akkor Valentin-napon?

 - Aztán pedig április 14-én. Vagy Siófokon...de ez még a jövő zenéje.